Az elmúlt két hónap nemigazán volt zökkenőmentes, mindenféle téren. De javarészt amiatt maradoztam el, hogy vizsgáztam. Jobbanmondva készültem aznagy vizsgára. De jelentem sikeresen vettem az akadályt, most már hivatalosan is porcelánfestő szakmunkás a becses szakmám (már a papír is a kezemben van). Kicsit a vizsgáról, hogy milyen szerencsétlenül is jártam : alapvetően nem vagyok izgulós vizsgák tekintetében, de végülis semmilyen téren sem vagyok izgulós illetve eddig bármilyen vizsgán (érettségi, idegenforgalmi szakmenedzseri vizsgán) szerencsésnek voltam mondható tétel húzás tekintetében. Szépen becsületesen felkészültem az elméleti tanagyagból, okosan beosztottam az időmet, hogy minden nap tanuljak egy keveset, de éppen eleget. Az első körben nagyon jó tételt húztam (máz alatti illetve mázbasüllyedő festés témakörét), virultam a buksimnak, hogy ez a tétel csupán másfél oldal volt az én óriás és szellős írásommal, és tudtam is becsülettel. Szépen elmondtam és jött a második kör, művészettörténet-porcelántörténet (itt persze voltak mumusos tételek amiket vagy egyáltalán, vagy kevésbé szerettem volna kihúzni). No hát amilyen jól belehúztam az első körben, a második körben már nem voltam ennyire szerencsés, sikerült egy olyan tételt kifognom ami az egyáltalán nem szeretném kihúzni kategóriába tartozott, név szerint Egyiptom és Mezopotámia művészete/kerámia művészete. Egy gyors sokk után, és azután hogy csak annyi jutott eszembe hirtelen elsőre, hogy piramisok, Szfinx illetve Hamurappi, valamilyen szinten sikerült összeszednem mélyről (jelzem nagyon mélyről, mert ez a tétel valahogy még megmaradni se akaródzott a buksimban) a dolgoz, és valahogy sikerült összehozni. De lényeg a lényeg a papír a kézben, és hamarosan a dolgozók táborát fogom erősíteni.
Ezalatt a két hónap alatt, ihlet se igazán volt a gyurmázás terén, de a véghajrához közeledve, amikor már televolt a padlás az izmusokkal, különböző művészettörténeti korokkal, illetve számos porcelángyár történetével, mintegy mentsvárként ugrottak be az ötletek. Amiket gyorsan le is írtam, hogy el ne felejtsem őket, mert ki tudta mikor jön el az idő amikor meg is tudom őket valósítani. Vége lett a vizsgának, állhattam is volna neki a dolgoknak, amikor beköszöntött a kánikula, a rekkenő hőség, amikoris mint tudjuk (legalábbis gyurmázásban jártas kollegínáim), hogy eléggé kezelhetetlen a gyurma. Gyúlik, ragad, nehezen lehet vele bánni. De volt pár dolog amit sürgősen kellett elkészíteni, így amikor már nem 40 fok volt, hanem 32 akkor is kis asztali ventillátoromat a kezem ügyébe állítottam, hogy fújja csak a levegőt a gyurmára, hátha használ valamit. Jelentem használt :)
További képek hamarosan, amikor újabb délutánokat szánok (főként) tortasütésre :) Remélem nem kell újabb 2 hónapot várni rám.
