Nem szívódtam fel....pedig jó lenne egy kicsit eltűnni minden elől :( Sok-sok minden történt az alatt az idő alatt ami alatt nem jeletkeztem...sajna semmi gyurma, vagy valami :( Inkább suli. Most nyomom az utolsó hajrákat még a záróvizsga előtt (most is tanulás végett ültem ide, persze hogy itt ragadtam :D) Bár az elmúlt hét csupa csupa kínlódás, negatív gondolat és idegességben telt. Elmentem feleslegesen vizsgázni...jó mi? Mint kiderül, az egyetlen vizsgám ami volt, már elsőre meglett, de persze elszámolták így mehettem mégegyszer...nem baj azért korrigálták, legalább ennyi pozitívum. Már alig várom, hogy vége legyen az egésznek és alkothassak. Csak jönnek az ötletek, megrendelések is most futnak be, de szerencsére mindenki megértő :) És már ki vagyok éhezve valami alkotni valóra, mert csak látom, hogy mindenki mutatja az újabbnál újabb dolgait...én is akarok :)
De azért van nekem is ám egy kis mutatni valóm :) még a múltkori adaggal készült, csak ajándékba szánták, így kicsit vártam a "publikálással"
Akinek nem lenne ismerős :), ő Szilaj a Disney-s meséből. Bár ezt a mesét én sem láttam :) Zsófi kérte Sancának születésnapjára :) (Anyu szerint kicsit oroszlánosra sikeredett :D)
További jó alkotást mindenkinek :)
Ismerős helyzet... sok-sok kitartást Neked!!!
VálaszTörlésAmi meg Szilajt illeti: a saját blogomon láttam meg a kép kicsinyített mását, és még rá sem kattintottam, már tudtam, hogy Szilaj az! Pedig én sem láttam a mesét. Szóval le a kalappal Anna! :)
Én is elsőre oroszlánnak néztem! :D De amúgy jó lett, ügyi vagy, és kitartás! :)
VálaszTörlésÉn egyből felismertem, szerintem jól sikerült. És érdemes megnézned, mert nagyon szép a történet.
VálaszTörlésKöszi lányok :) Amint mesenézős kedvem lesz, akkor ez lesz amit meg fogok nézni :)
VálaszTörlésmég kitartok :)
Mindenképpen kötelező a mese! :) Keresztlányomékkal legalább 20 alkalommal láttam már. :D
VálaszTörlésKitartás!!!
A Szilaj volt az első olyan mese, amin Hanna lányom kb. 2 éve életében először elérzékenyült. Olyan édes volt! Ült a fotelban, legörbülő szájjal, és nem tudta hová tenni a meghatódás érzését... Az arca elé vette a díszpárnát, és az mögül nézte a mesét. Odaültem mellé, és mondtam neki, hogy ez egy ilyen nehéz érzés, és nyugodtan sírhat. Erre ő megkérdezte szipogva: Tényleg? Igen, mondom. És elkezdett bőgni... :D A mese után odajött hozzám, és azt súgta: Anya, olyan jól esett sírni...
VálaszTörlésSzóval nézd meg, mi az, ami Hannus első katarzis-meghatódás-beleélés - élménye volt!
És ezúton köszönöm, hogy kitetted a játék-felhívásomat. :D
Jaj de drága!!
VálaszTörlésMilyen ki édes :) és tényleg úgy van, hogy néha jól esik :) Most már Hanna, és Cserfescsillag keresztlánya miatt is meg fogom nézni :)
VálaszTörlés